Az érsemjéni Ezüstperje néptánccsoport története

Érsemjénben a táncélet a tradicionális paraszti keretek között folyt. A vasárnap délutáni táncmulatságok, táncos összejövetelek, bálok, a betiltásig szokásban voltak. A hagyományos népi táncrend nem a legarchaikusabb stílusrétegből való volt, a páros csárdás, a páros forgás és a körcsárdás volt a legelterjedtebb.

Az érsemjéni születésű Szabó József nevű pásztor ember (született 1925. március 27.), aki édesanyja rokonai révén a hortobágyi pusztán nevelkedett emlékezett még, egy fiatalon tanult, ugrós jellegű kanásztáncra. Az ugrós tánc a délalföldi ugrós tánccsaládba sorolható, mely a magyar tánckincs régi stílusú rétegéhez tartozik. A helybeliek csak botosnak nevezték ezt a kondástáncot, melyet nagyon hamar megszeretett a falu közössége. A lokális botos táncot előszeretettel mutatták be mindenhol, ahova csak hívták őket, felhívva a figyelmet arra, hogy létezik még e vidéken is hagyományos néptánc.

Szabó József sikerre vezette a helyi legények alkotta néptánccsoportot, akiket a falu cigányzenészei is segítettek hangszeres játékukkal. A zenészek hegedűn, tangóharmonikán és nagybőgőn kísérték a táncos legényeket. Fizetségük nem pénzben, hanem hagyományosan, termékben volt.

A Bihar megeyei kulturális rendezvények egyik ismert tánca lett a „semjéni botos” .1982-ben a Nagyváradon megrendezett folklór versenyen, a sok román nemzetiségű csoport között is őket tartották a legjobbaknak. A temesvári országos döntőn, az akkori kommunista kultúrpolitikai szemlélet miatt természetesen „csak” a második helyezettek lehettek.

Szabó Józsi bácsi a nyolcvanas évek végéig vezette a csoportot és egészségügyi okok miatt, átadta a hagyományőrző csoport vezetését a legfiatalabb táncosának Venkli Istvánnak, aki nagy megtiszteltetésnek tartotta ezt a feladatot és a 90-es években újra összeszedte a legényeket.

Könczei Árpád és Plugor Judit néptáncpedagógusoknak köszönhetően a népzenei és néptáncgyűjtéseik alkalmával sikerült felletározniuk és begyűjteni az utókor számára az érsemjéni táncos anyagot, melyek a Hagyományok Háza és a Zenetudományi Intézet leltárába is bekerültek.